Március 15-i megemlékezés iskolánkban

Ha nemzeti ünnep, akkor megemlékezés. Ha megemlékezés, tegyük élményszerűvé!

Ezzel a gondolattal kezdtük el a készülődést iskolánkban az 1848. március 15-i forradalom 170.évfordulójára tervezett ünnepségre. Évek óta megpróbáljuk ezeket az alkalmakat a mai kor diákjainak igényeihez alakítani. Szakítva a hagyományos ünneplési formával, célunk minél több tanuló bevonása a megemlékezésbe. Így történt ez az idei év március 14-én is.

A kilencedik évfolyam osztályai egy-egy verssel készültek, amelyhez lehetőség szerint élőképet alkothattak. A versek különlegessége az volt, hogy tanulóink írták őket A mi Petőfink címmel. Jó volt hallani a megemlékezés során a sok ötletes, színvonalas költeményt. Minden osztály más stílusban idézte meg a forradalom alakját. Egy valami mégis közös volt bennük: a költőre a mai ifjúság is példaképként tekint.

A 10. évfolyam tanulói Dr. Kalocsai Péter történész előadását hallgatták meg 1848 eseményeiről, szombathelyi vonatkozásairól. Az évfolyam tanulói ily módon juthattak több ismerethez a történelemórák tananyagtartalmához képest.

A 11. évfolyamosok feladata az volt, hogy fedezzenek fel Szombathelyen a forradalomhoz kapcsolódó emlékhelyeket, szobrokat, és prezentációkban mutassák be az illetőnek a forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepét. A bemutatók az érdekességekre fókuszáltak Petőfivel, Batthyányval, Hollán Ernővel kapcsolatban.

A megemlékezést két gépiparis diák produkciója zárta, akik Petőfi Nemzeti dal című költeményének megzenésített változatát adták elő nagy átéléssel.

Az eseményen készült képek itt érhetők el.

Bár a szervezés néha akadályokba ütközik, nagyobb létszámú diák mozgatása kétségtelenül nehezebb néhány előadó összehangolásánál, a végeredmény mégis azt sugallja: a tanulók sokkal jobban élvezik, ha nem passzív szemlélői, hanem résztvevői, alkotói a megemlékezéseknek.

A mi Petőfink

(a 9. C osztály verse)

 

Ég a napmelegtől a tornatermünk fala,

Tikkadt gyermekek bámészkodnak erre-arra.

Nincs egy halk hang se a nagy sokaság körében,

Nincs tenyérnyi kis hely eme hatalmas teremben.

Egy, csak egy osztály van most talpon a vidéken,

Meddig a szem ellát puszta földön, égen.

 

De aztán mi is rájövünk,

hogy nem is ez a feladat,

mert nekünk nem Aranyról,

hanem Petőfiről kell egy szavalat.

 

Így hát:

Nyári napnak alkonyulatánál

Megállék a GT háza táján.

Ott, ahol minden reggel belépek a 9.C termébe,

Ott telik meg a szívem kitörő örömmel.

Mert mit nekünk e hatalmas iskolának

Leckékkel és intőkkel vadregényes tája,

Csodállak, sőt imádlak, otthonomnak kívánlak.

 

Egy gondolat bánt csak engemet:

Ágyban, párnák közt, tanulnivaló nélkül halni meg!

Nem úgy, mint Petőfi, akit életre neveltek, és szavalta a szebbnél szebb verseket.

Mert a mi Petőfink egy olyan srác, akire mindenki felfigyel,

aki költi a szép verseket, és csak jönnek az ihletek, ő a mi Petőfink.

 

Ugyanígy mi is bejöttünk ide, és azt mondjuk nektek,

a szabadságért mindent meg kell tennetek!

Talpra GT, hí az iskola!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk vagy szabadok?

Ez nem is kérdés, mondjátok:

A GT-re esküszünk,

Esküszünk, hogy lusták tovább nem leszünk!

Eseménynaptár

Szeptember 2020
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

1%
Kérjük adójának 1%-ával támogassa az iskolai alapítvány működését.

Az  iskolai alapítvány tevékenységéről ide kattintva kaphat további információt.