A második világégés Szombathelyen a legnagyobb tragédiához 1945. márc. 4-én vezetett, amikor az amerikai Liberátorok pilótái bombáikat nem a hadicélpontnak számító pályaudvarra, hanem a környező házakra és a történelmi belvárosra dobták. Néhány perc alatt a város hazánk 5. legbombázottabb települése lett. A háborús pusztítás itt ért véget legkésőbb, ennek ellenére a Vas megyei ember hamar regenerálódott. Élniakarása életre hívta azokat az intézményeket – köztük a miénket –, amelyek a meginduló termelés számára szakembereket képeztek. Nem véletlen, hogy kezdetben a tanulókat „kötéllel fogták”, hiszen minden munkáskézre otthon is szükség volt. Még évek múlva is az iskola harmadát kitevő falusi gyerekek a tanulás mellett komolyan kivették részüket az otthoni munkából nap, mint nap és a hétvégén.
1950 júliusában Állami Vas-Fém-Gépipari Gimnázium néven alakult meg iskolánk őse. Az iskola igazgatója Rózsás György lett, 1976. áprilisi haláláig. A tanévnyitó ünnepélyen 132 tanuló jelent meg. Ekkor még sem önálló épülete, sem felszerelése nem volt az iskolának. Két osztály általános gépész, egy osztály vegyi gépgyártó szakon kezdte meg tanulmányait. Ez a képzés az 1953-as évben fejeződött be. A Faludy Ferenc utcai 6. sz. általános iskola földszinti három osztályának termében indult meg az oktatás. Még a tanév elején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, mint főhatóság az iskola nevét 20. számú Általános Gépészeti Technikum elnevezésre változtatta, és egyben biztosította az oktatáshoz szükséges felszereléseket és szerszámokat, amelyeket az államosított Klonkai műhely helyiségeibe telepítettek (ez a mai tizennégy-emeletes helyén állt). 1951. májusától működő Közoktatásügyi Minisztérium törvényerejű rendelete kimondta: „a szakképzésben egyes intézmények ipari technikumok, mások ipari tanuló iskolák legyenek.” Egyben a felügyeletet a szakminisztériumoknak adta át. Így kerültünk hosszú évekre a Kohó - Gépipari Minisztérium irányítása alá. Nevünk ismét megváltozott: Kohó- és Gépipari Technikumra, amely a tanév közepén Gépipari Technikumra rövidült.
1951 más szempontból is fordulatot jelentett, mert végre új épületbe költözhetett az intézmény. Eredetileg is ipari tanuló iskolának szánták (1942-ben), de a háború megakadályozta a befejezését. A 40-es évek építészeti technikája meg is látszik az épületen, mert födémszerkezete nem bírta volna el az emeletráépítést, így csak vízszintes irányban tudták bővíteni. Eleinte szükségmegoldásként az alagsori helyiségekben és a folyóson folyt a gyakorlati oktatás.
1952 augusztusától 1953 májusáig az iskola szomszédságában lévő vásártéren, a mérlegház helyén kevés pénzből sok társadalmi munkával felépítették a tanműhelyt, amelynek berendezése, felszerelése állandóan megújul és ez a folyamat még jelenleg is tart.
Az 1953/54-es tanévben négy osztályt került beiskolázásra mezőgazdasági gépgyártó és általános gépészeti szakokon. Ugyanennek a tanévnek a végén tettek az „őshallgatók” érettségi vizsgát.
Az iskola fennállásának 5. évétől, 1955. november 1-től Latinka Sándor Gépipari Technikum nevet kapta.
Az 1956-os forradalom évében sem az alsóbb évfolyamokból, sem az érettségizők közül jelentős számban nem hagyták el az országot. Ez annak is köszönhető, hogy iskolánkban a nevelés fő elemévé vált a családhoz, hazához való ragaszkodás, amely része volt ugyan a „szocialista” nevelésnek, de több is volt annál. Míg a városban 56 októberében 12 pontokat alkottak, addig a Műszaki Egyetem nevezetes 16 pontjához hasonlóan a latinkások is ugyanennyi pontban foglalták követeléseiket. Főbb kérésük az általános követelések mellett (szovjet csapatkivonás stb.), hogy orvosolják a tanárok és diákok sérelmeit. 1957-ben, hogy a diákoknak kellemes környezetet biztosítsanak, jobbára társadalmi munkával, szülő-diák-tanár összefogással parkot építettek. Ugyanekkor fejeződött be a központi fűtésszerelés. Így vált teljessé a „modernizáció”.
Az iskola létszáma állandóan nőtt. Egyre több diák választotta az intézményt. A tíz éves évforduló először teremtett nyilvánosságot az itt folyó oktató munkáról, és először volt lehetősége a bemutatkozásra. A tárgyi feltételek tovább javultak. A tanműhelyben megkezdődött a laborok kialakítása (1964-től). Erre szükség volt, mert 1966-ban új tagozatként megindult a gépgyártás-technológia oktatás. Habár 1965 szeptemberétől a 24. számú törvényerejű rendeletet érvényesítve bevezetésre került a szakközépiskolai rendszer, iskolánk a technikum nevet 1969-ig viselte. Ezt követően változott meg Latinka Sándor Szakközépiskola-ra. Ettől kezdve az érettségi vizsga megszerzéséig jártak hozzánk a diákok, nem volt lehetőségük az ezt követő technikusi képesítés megszerzésére. Az áttérés színvonalcsökkenést szerencsére nem eredményezett, bár eleinte a munkahelyek nem tudtak mit kezdeni a nem szakmunkással, de nem is technikussal. Nagyobb képzettséggel, de kevesebb gyakorlati tudással rendelkeztek végzett diákjaink, mint a szakmunkások, de középvezetőnek nem voltak alkalmasak technikusi végzettségük híján. Érettségi és képesítő vizsgájuk után tanulhattak tovább különféle tanfolyamokon. Az iskola szívesen vállalta az ilyen jellegű képzéseket is.
A nappali technikusi képzés megszűnte után a magasabb képesítés megszerzésére többféle forma létezett: esti, levelező vagy nappali oktatás keretében. Ha a vállalat megtehette saját épületeiben vagy béreltben akár intenzív (reggeltől estig vagy éppen bentlakásos) kurzusokat is tarthatott. Szentgotthárdtól Répcelakig léteztek ilyenek, ahol iskolánk tanárai tanítottak. Az intézmény pedig bázisiskolája lett Vas és Veszprém megyék technikusi képzésének. A tanfolyamok végén a hallgatók a Minisztérium által kijelölt vizsgabizottság előtt tettek államilag elfogadott technikusképesítő vizsgát.
Még tovább rontotta a helyzetet, amikor bevezették a szakmunkás képzési célú szakközépiskolák rendszerét (1981-1984-ig)
Rózsás György igazgató halála miatt 1976 májusától 1977 márciusáig Sütő Imre megbízott igazgató látta el a vezetői feladatokat, majd 1977 márciusától 1994-ig Halmosi Károly volt az iskola igazgatója.
Az iskolában vagy iskolai szervezésben a tanórán kívül is bőven akadtak programok. A diákok mozgósítása építőtáborba, árvízvédelemre, társadalmi munkára, jobb tanulmányi eredményre sok-sok tanári/osztályfőnöki munkát igényelt, olyan szoros együttműködést kívánt, hogy a tanárok és diákok órán kívül is sokat voltak együtt.
A 80-as évek második fele már a változások jegyében zajlott. 1985 -től az országos közoktatás újra állami formában központilag vezette be a technikusképzést. Ez a kor igényének megfelelően meghosszabbította a tanulás idejét, késleltette a munkába állást. 1986 szeptemberétől az Oktatási Törvény alapján elkezdődő képzés azt jelentette, hogy a négy szakközépiskolai osztály elvégzése után érettségi vizsgát tettek közismereti tárgyakból (magyar nyelv, irodalom, történelem, matematika, fizika). Még egy évig szakmai tantárgyakat tanultak és technikus-képesítő vizsgával zárták tanulmányaikat. Tehát a technikusképzés újra a közoktatás szerves része lett. Új szakok jelentek meg a képzési profilban: gép- és készülékszerkesztő, gépszerelő és - karbantartó valamint gépgyártás- technológia szakon indultak technikusi osztályok, miközben a szakmunkásképzési célú osztály csupán a szerszámkészítő szakra korlátozódott. 1989-ben szerzett érettségi- szakmunkás bizonyítványt az utolsó ilyen tanulócsoport.
Az iskola folyamatosan növekvő tanulólétszáma miatt egyre szűkösebbé vált az épület. Emiatt 1990-ben új épületszárny épült, ahol 5 osztályterem egy számítástechnika terem és két szertár kapott helyet.
 |
 |
1991-ben újból nevet váltott iskolánk, s felvette a Szombathelyi Gépipari Műszaki Szakközépiskola elnevezést. Ezzel egyidőben a régi szakágak kifutottak, s a szükségleteknek megfelelően új szakág, a gépgyártás-technológiai technikus és számítástechnikai technikusi szakok indultak.
A technikusképzés, a tanulók sikerei népszerűvé tették az iskolát a korlátozások ellenére is nőtt a válogatási lehetőség. Nagy szerepe volt ebben az 1979/1980-as tanévtől megszervezett nyílt napoknak, amelyekre 1981/82-től egyre több szülő is eljött.
1985 bizonyos értelemben a fordulat éve nemcsak azért, mert beindult a technikusképzés, amely az oktatás színvonalát emelte. A közismereti tárgyakból itt kezdődött meg az a máig tartó örvendetes folyamat, amely során egyre több tanuló nemcsak részt vesz, hanem megyei, sőt országos szintre is eljut a különböző versenyeken, illetve e téren elért eredményeink a jó érettségi eredmények tükrében is folyamatosan megmutatkoznak.
Az akkori iskolavezetésé az érdeme, hogy „haladtak a korral” és a számítástechnika a szakköri szintről iskolánkban is szaktantárggyá emelkedhetett. Talán ebből is adódott, hogy az iskola vezetői ettől kezdve megpróbálták, hogy a modern kor követelményeihez igazítsák a szakoktatást, de nem várták meg, mire felkínáltak valamit, hanem ők keresték az új utakat.
A rendszerváltást követően lehetőség volt az új technológiai fejlesztés megvalósítására a világbanki projekt elnyerésével az 1991/92-es tanévtől. Ez nem csak oktatásügyi, hanem nagymértékű anyagi fejlesztéseket is biztosított intézetünknek. Ennek keretében több milliós értékek kerültek iskolánkba az elméleti és gyakorlati oktatás biztosítására. Az 1990-ben átadott új épületszárny felső emelete „alakult át” az informatika birodalmává, a meglévő egy mellé 3 új informatika labor került kialakításra. A program az infrastruktúra fejlesztésén túl a tantestület több közismereti és műszaki szakemberének adott lehetőséget külföldi tanulmányutakon való részvételre.
Újjá formálódó gazdasági rendszerünk magasabb képzettségű szakember igényét azonban csak nagyobb léptékű fejlesztési program megvalósításával lehet kielégíteni. Az ehhez szükséges szellemi és anyagi szükségletek előteremtése pedig meghaladta helyi lehetőségeinket. Ezért az iskola pályázatot terjesztett fel - az önkormányzat szándéknyilatkozatával megerősítve – „A szerkezet- átalakítás és műszaki fejlődés emberi tényezői” világbanki hitelprogramra, melyet el is nyertünk. A program elnevezése időközben „Emberi Erőforrások Fejlesztése Ifjúsági Szakképzési Program”-ra változott. Ennek keretében IV. osztályig gépészet- fémtechnika és informatika- számítástechnika szakon oktattunk az 1993/94-es tanévtől. Az érettségi utáni szakképzés az 1997/98-as tanévtől indult be a világbanki modell keretében gépipari számítástechnikai illetve műszaki számítástechnikai technikusi szakokon. A képzések indulásának egyik fontos momentuma volt, hogy már a 1998/99-es tanévtől az iskola valamennyi számítógépe az iskolai hálózaton keresztül internet csatlakozással rendelkezett.
Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének 1997. május 29-i határozata alapján a képzési profil változásának megfelelően az iskola új neve Gépipari és Informatikai Műszaki Szakközépiskola.
1993-ban fejeződött tornacsarnokunk építése, amely az ehhez szükséges zuhanyzós öltőzőket, szertárakat is tartalmazta és az új épületszárny „folytatásaként” került kialakításra.
Az 1994/95-ös tanévtől Halmosi Károly nyugdíjba vonulása miatt Csetényi Sándor igazgató vette át az iskola irányítását.
A 2000-es tanév egyik legnagyobb feladata volt, hogy iskolánkban rendezték meg az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny (OSZTV) döntőjét.
2001-ben egy új osztály elindítására kapott lehetőséget az iskola. Gépészet-fémtechnika szakon, osztrák-magyar közös tananyag alapján vizsgázhattak tanulmányaik végén a diákok, a szakmai tárgyakból német nyelven is a burgenlandi Ipari Kamara szakemberei előtt. Óriási előrelépést jelent, hogy tanulóinknak ezzel a végzettséggel lehetőségük volt Ausztriában is munkát vállalni.
A szakképzés változása iskolánkat is érintette. Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének 2002. április 25-i határozata alapján intézményünk jogosult felsőfokú szakképzés folytatására is gépipari mérnökasszisztens illetve informatikai mérnökasszisztens szakon. A Budapesti Műszaki Főiskolával kötött megállapodás alapján a gépipari mérnökasszisztens képzés 2003. szeptemberétől be is indult. Ez az új képzési forma OKJ szerinti végzettséget ad, és átmenetet képez a középiskola és a felsőoktatás között.
Ezzel egyidőben, a levelező tagozaton sajnos kifutott a nagyon népszerű „Szakmunkások Szakközépiskolája” képzés, amelynek keretében szakmunkás képzésben végzettséget szerző tanulók tehettek érettségi vizsgát. Az utolsó ilyen osztály 2003-ban érettségizett.
2003-ban a műhelyépület részbeni korszerűsítésére került sor, amelynek keretében új szaktantermek, laborok kerültek kialakításra. Az új helyiségek galériaszerű kivitelezésére az adott lehetőséget, hogy a műhelyépület hátsó részét, 1953-ban a kor építészeti technológiáinak és a gépészeti oktatás igényeinek megfelelően nagy belmagasságúra készítették el.
2005/2006–os tanévben befejeződött a világbanki modell alapján történő képzés, s a technikus évfolyamokon megtörtént a hat éves képzésre való átállás a gépipari számítástechnikai és az osztrák-magyar közös tantervű, ugyancsak gépipari számítástechnikai technikus szakmai képesítés esetén. Az informatikai szakmacsoport esetében egy éves szakmai képzésű rendszerinformatikus osztály indult.
Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán iskolánk az EU-oz kapcsolódó Socrates-program egyik promóter iskolája volt. Az e feladatnak való megfelelés érdekében Európa-irodát létesítettünk intézményünkben és innen továbbítottuk az információkat a régió többi iskolájába. Ennek kapcsán számos tanárunk vett részt külföldi tanulmányúton illetve Európai Uniós továbbképzésen.
2007-ben összevonták iskolánkat a Péterfy Sándor Kollégiummal, így iskolánk neve Gépipari, Informatikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégiumra változott. Az intézményi integráció részeként az iskolához került kollégium tanulói összetételében a város egyik legszínesebb intézménye. Koedukált kollégium, 9-15. évfolyamos középiskolásokkal, évente 10-14 bázisiskola tanulóit fogadja. A tanulók csaknem fele gimnazista, a többiek szakközépiskolások, kisebb számban vannak az érettségire épülő képzésben résztvevők, s elenyésző a szakképző iskolások száma. Az integráció kihívást jelentett a két, addig különállóan dolgozó intézménynek. Az új szervezeti keretek között, az addigi eredményeket és hagyományokat megőrizve sikerült megtalálnunk az integráció előnyeit, és a benne rejlő lehetőségeket.
2007/2008-as tanév egy másik fontos változást is hozott az iskola életében. Iskolánk tagja lett a Savaria Területi Integrált Szakképző Központnak (TISzK). Erre azért került sor, mert ettől kezdődően csak azok a szakképző intézmények kaphattak fejlesztési támogatást, amelyek tagjai voltak valamely térségi integrált szakképző központnak. A Savaria TISzK együttműködött az oktatás és a gazdaság szereplőivel, alkalmazkodva a munkaerő-piaci igényekhez. A TISzK épülete modern és széleskörű infrastruktúrával rendelkezett: hegesztő-, CNC műhellyel, mechanikai mérő- és anyagvizsgáló, automatika, elektronikai, számítástechnikai, nyelvi laborokkal, csak az iskolánk profilja szempontjából fontos elemeket említve. A csúcstechnológiával felszerelt műhelyekben, laborokban a tanulók szimulált környezettel találkozhattak, így nem csupán a szakmai ismereteket, hanem az eredményes munkavégzéshez szükséges vállalati kultúrát is elsajátíthatják. A TISzK szervezésében sok hasznos kezdeményezésre, továbbképzésre, tananyagfejlesztésre is sor került, melyekben iskolánk tanárai aktívan működtek közre.
2009-ben időszerűvé vált az 1953-ban átadott műhelyépület teljes rekonstrukciójára, melyet az iskola önerőből, a szakképzési támogatások terhére valósított meg. A 2003-ban elvégzett belső felújítás és új helyiségek kialakításának folytatásaként az épület teljes homlokzatszigetelést kapott, valamennyi nyílászárót cseréltük, belső átalakításokat végeztettünk és valamennyi padló- és lépcsőburkolat is cserére került. A gépműhely helyiségek korszerű epoxi-műgyanta burkolatot kaptak. Kialakításra került a nagyméretű CNC műhelyrész. A felújítás után intézményünkbe került a CNC és automatika oktatás központja a TISzK eszközeinek kihelyezésével.
2011-ben Szombathely Megyei Jogú Város közgyűlésének döntése alapján három, a városban működő szakképző intézményt összevontak. A székhelyintézmény a Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakközépiskola lett tagintézményei a Gépipari, Informatikai Műszaki Szakközépiskola, valamint a Savaria Közlekedési Szakképző Iskola lettek. Iskolánk tagintézményként, önállóságát elvesztve folytatta munkáját. Az összevonás több személyi és szervezeti változást is maga után vont, többek közt megszűnt iskolánk a gazdasági önállósága, illetve az iskolát akkor már a 17. tanéve vezető Csetényi Sándor Igazgató Úr is nyugdíjba vonult, valamint a kollégium sem hozzánk, hanem a székhelyintézményhez tartozott ezután. Az iskola neve is ennek megfelelően változott: Szombathelyi Műszaki Szakképző Iskola és Kollégium Gépipari és informatikai Szakközépiskolája. A tagintézmény vezetését Tóth Gábor vállalta el, aki már 1993-tól tanított az iskolában és 2004 óta igazgatóhelyettes volt. Az iskola összevonások ellenére, mind a székhelyintézmény vezetőjétől, mind a város vezetőitől azt az ígéretet kaptuk, hogy az iskola az addig végzett oktatási profilját és hagyományait megőrizheti.
2013 január 1-től az Szombathelyi Műszaki Szakképző iskola és Kollégium, így tagintézményünk fenntartását is az Emberi Erőforrások Minisztériumának irányítása alatt működő Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (rövidítése: KLIK) vette át az önkormányzattól.
A 2013/2014-es tanévtől a szabályozásnak megfelelően már csak az új OKJ-nek (Országos Képzési Jegyzék) megfelelően ágazati képzéseket indíthattuk. Ez elsősorban a központilag kiadott új kerettantervi szabályozásban tért el az eddigiektől. E tanévtől két gépgyártás-technológiai technikus, egy CAD-CAM informatikus és egy Infokommuniációs hálózatépítő és üzemeltető osztályt indítottunk. Valamennyi 5 éves képzés, a tanulók 12. évfolyam végén érettségi vizsgát tettek, majd ezt követően 1 év alatt középfokú OKJ-s végzettséget szerezhetnek.
2015-ben a szakképző iskolák fenntartását a Nemzetgazdasági Minisztérium vette át a KLIK-től, amelynek keretében megyei szinten megalakultak a Szakképzési Centrumok. Országosan 44, Vas megyében 2, a Szombathelyi Szolgáltatási Szakképzési Centrum (SzoSzSzC) és a Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum (SzMSzC). Iskolánk, másik 7 Vas megyei, műszaki szakképzést folytató iskolával együtt ez utóbbihoz került. A fenntartó, váltás keretében, a 2011-ben összevont szakképző intézményeket ismét szétválasztották így intézményünk független, a többi intézménnyel egyenrangú félként került a Szakképzési Centrumhoz. Az átszervezésnek megfelelően az iskola neve ismét változott, Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Gépipari és informatikai Műszaki Szakközépiskolája. Mivel az új fenntartó kifejezetten a szakképző iskolák fenntartását végzi, hangsúlyosabb szerep jut az eszközigényes képzések tárgyi feltételeinek, illetve az iskolák napi működésének finanszírozására. Lehetővé váltak a nagyobb mértékű beszerzések, beruházások. Az iskola igazgatója a 2015/2016-os tanévre kinevezéssel, a 2016/2017-es tanévtől 5 évre szóló megbízással Kovács Péter lett.
A 2016/2017-es tanévtől kezdődően került bevezetésre a szakgimnáziumi rendszer, amely több vonatkozásban is érintette iskolánkat. Egyrészt ismét változtak a kerettantervek, amelynek következtében a 9-12. évfolyamon nőtt a szakképzésre fordítható óraszám, illetve a bevezetésre került egy komplex természettudományos tárgy, amely a nem ágazati tartalomnak megfelelő természettudományos ismereteket foglalta egy kerettantárgyba (iskolánk esetében a kémia, biológia és földrajz tárgyakat). Az időbeli lefolyás nem változott, a tanulókat továbbra is 4+1 éves képzésekre iskoláztuk be, továbbra is a gépgyártás-technológiai technikus, a CAD-CAM informatikus és az Infokommuniációs hálózatépítő és üzemeltető kimenetekre lehetett jelentkezni. A jogszabályi követelményeknek megfelelően iskolánk neve Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Gépipari és informatikai Műszaki Szakgimnáziumára változott és jelenleg is ezt a nevet használja. Érdekességként lehet említeni, hogy 1950 júliusában gimnáziumként indultunk, és sok-sok változás után most ismét (szak)gimnáziumként működünk.
A közelmúltban bekövetkezett változások mellett iskolánkat a hagyományok, tradíciók megtartása jellemzi. A szakképzés mellett nagy hangsúlyt fektetünk a közismereti (humán, természettudományos és nyelvi) képzésünkre is. Ennek egyik elismerése, hogy iskolánk 2017 tavaszán, Vas megyében egyedüli szakgimnáziumként elnyerte az Oktatási Hivatal bázisintézménye címet, amely olyan pedagógiai innovációk, jó gyakorlatok megosztását tűzte ki célul, melyek más iskolákban is jól használhatók.
Fontosnak tartjuk ezen kívül az iskolai nevelést is. Diákjainkat a kor szellemének megfelelően az életre neveljük, minden tekintetben. Sok iskolai és iskolán kívüli szabadidős programot, kirándulási lehetőséget kínálunk számukra.
Továbbra is kiemelkedő feladatunknak tekintjük az iskola külső kapcsolatainak ápolását. Ennek egyik formája a vállalatokkal, gazdálkodó szervezetetekkel való minél szorosabb együttműködés, amivel végső soron tanulóink korszerű képzését és elhelyezkedési, továbbtanulási lehetőségeiket tudjuk biztosítani. Végzett tanulóink mindig keresettek voltak és ma is azok a város és a megye vállalatainál. Ezt mutatja, hogy a megye szinte valamennyi gazdálkodó szervezeténél, egyéni vállalkozójánál megtalálhatók volt diákjaink, nagyon sokszor vezető beosztásban.
Iskolánk a város és a megye életében is jelentős szerepet tölt be, s reméljük, hogy az elismertség a továbbiakban is megmutatkozik mind az iskolába történő jelentkezések számában, mind pedig végzettjeink elhelyezkedési, továbbtanulási lehetőségeiben.
