Szeptember 18-án, péntek reggel 6-kor az iskola parkolójában álmos arcok, koffeinért kiáltó tekintetek várták, hogy begördüljön a busz.
Szívükben a szakmai elhivatottság lobogott, szemük előtt viszont már a tengerpart lebegett. Kezdetét vette tehát a nagy isztriai expedíció, ahol két napra hivatalosan is lecserélték a krétaport és a Krétát a sós tengeri levegőre.
Elsőként Poreč felé vették az irányt, mert a módszertani megújulást hol máshol is kezdhették, mint a Bura Brew sörgyárban? Itt kőkemény tudományos alapossággal tanulmányozták a sörkészítés kulisszatitkait. Természetesen, az elméleti oktatást azonnal követte a gyakorlati laborgyakorlat (értsd: kóstolás), hiszen minden oktató tudja, hogy a tapasztalati tanulás a leghatékonyabb.
Délután sikeresen elfoglalták bázisukat Pulában, ezután következett a „differenciált oktatás” felnőtt verziója, azaz a szabadfoglalkozás. A tantestület azonnal frakciókra szakadt:
A kulturális tagozat azonnal városnéző sétára indult.
A rekreációs bizottság a tengerpartot vette célba.
A legbátrabbak pedig konkrétan fejest ugrottak a tengerbe, fittyet hányva a naptárra.
A mediterrán hangulat gyorsan elfeledtette velük a buszon zötykölődés minden fájdalmát. Este a szálloda éttermében gyűltek össze egy közös, szénhidrát-központú értekezletre (vacsorára) ahol a jókedv mértéke ezen a ponton már magasan verte az évnyitó hangulatát.
A második napot egy kiadós reggelivel indították, amely után kaptak maguk mellé egy profi idegenvezetőt, aki körbevezette őket a történelmi belvároson. A monumentális római amfiteátrumban végre megértették, milyen lehetett az ókori gladiátorok élete – bár néhányuknak az osztálytermi hétfő reggelek ugrottak be a helyszín láttán. Megtekintve a Herkules-kaput, a Podeszta-palotát és Augustus templomát a történelem ezúttal nem a tankönyvek száraz lapjain, hanem a lábuk alatt és a fejük felett elevenedett meg.
Délután búcsút intettek Pulának, és Opatija (Abbázia) felé vették az irányt. Elegáns villák, patika tisztaságú parkok és a tengerparti sétány fogadta őket. A korzózás közben már szinte látták magukat Ferenc József kortársaiként, miközben az utolsó Instagram-kompatibilis fotókat lőtték a tájról.
A nap végén élményekkel gazdagodva szálltak a buszra. Hazafelé a fáradtság és a nevetés különös keveréke uralkodott a fedélzeten. Nemcsak az Isztriát fedezték fel, de sikerült egy picit átírni a hétköznapi monotonitást is. Kultúra, tenger, gasztronómia és egy fantasztikus csapat – ez a két nap bizonyította, hogy az Isztriát (és egymást is) érdemes volt közelebbről megismerni.
Lukjanov Katalin, szervezőtanár
A kirándulás másik szervezője: Kemenesi Zoltán
Fotók: Samu Sándor
