Mi, a Gépipariban oktató pedagógusok, hiszünk abban, hogy a hozzánk érkező diákok életre szóló, a társadalmi integrációt pozitívan befolyásoló tapasztalata lehet az, ha az iskolában, amelyben élete következő 5 évét tölti, kiismerhető viszonyok, világos követelmények várják.
Azt gondoljuk, hogy az emberi méltóságot tiszteletben tartó kommunikáció, a biztonság és az otthonosság érzése, valamint a tudásszerzés és a társas együttlétek örömének élménye, a kortárscsoportban megélt tapasztalati tudás fogja segíteni őt saját szociális és személyes identitásának kialakításában.
Különös hangsúlyt fektetünk arra, hogy tanulóink a megszerzett tudás mellett, érezzék jól magukat az iskolánkban, ezért a 9. évfolyamosoknak szeptember első napjaiban a hagyományostól eltérő mondanivalóval, közösségépítő, önismereti, tanulásmódszertani órákat tartottunk.
Az órák tananyagtartalmát (gondos tervezés után) igyekeztünk mind az öt osztályban egységesen elvégezni, időt hagyva a közben felmerülő egyéni problémák megbeszélésére, adott csoportban előkerülő igények kielégítésére.
A módszerek (kooperatív módszerek, játékok, versengések, film, egyéni beszámoló, bemutató, brainstorming, vita stb.), valamint a témakörök tudatos váltogatásával igyekeztünk a figyelmet fenntartani, a foglalkozásokat élményközpontúvá varázsolni.
A program során találkoztak a tanulók névtanulós memória játékkal, beszélgettünk a tanulók új környezettel kapcsolatos félelmeiről, elvárásairól, beleképzelhették magukat egy szituáció különböző szerepeibe, megalkották csoportnormáikat, megismerték az iskola épületét, szabályait, saját tanulásuk észlelési erősségeit, motivációjuk bázisát, megismertek hatékony tanulási módszereket, tantárgyakhoz közvetlenül kapcsolódó tanulást segítő módszereket próbáltak ki, s mindeközben játszottak, ismerkedtek önmagukkal, az osztálytársaikkal, az osztályfőnökükkel.
A foglalkozások páros vezetéssel valósultak meg, az osztályfőnököket segítő kollégáknak ezúton is köszönjük a közreműködést.
A programot a kollégák jónak, az osztályfőnökök eredményesnek, a tanulók kellemesen fárasztónak, de hasznosnak ítélték.
S amit útravalóul kaptak tőlünk iskolánk új polgárai:
„Hogy talál az ember olyan helyre, ahol úgy érzi, felnőhet? Miben különbözik a többitől?
Onnan ismered fel, hogy nincs többé kedved tovább menni. Nem azért, mert tökéletes. Nincsenek tökéletes helyek. Olyan helyek viszont léteznek, ahol senki sem próbál ártani neked.” Fabio Geda
Vincze Anita, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője
