A Gépipari 10. évfolyamos diákjai irodalmi kiránduláson vettek részt, Peresznyákné Zsoldos Csilla és Paukovits Éva tanárnők vezetésével, 2019. október 24-én.
A 30 főből álló csoport úti célul Komárom városát választotta, mely a Csallóköz, a Komárom-Esztergomi-síkság és a Mátyusföld találkozási pontján, a Duna két partján épült település. Bal parti része Komarno /Észak-Komárom/ Szlovákia része, a jobb parti, kisebb része Magyarország területén fekszik. A komáromi vasútállomástól alig pár lépésre található a Duna-part.A túloldalon fekszik Észak-Komárom vagy más néven Révkomárom, amely hajdan egy település volt a magyar oldalon fekvő várossal.
Irodalmi kirándulásunk eső állomása, az UNESCO világörökség várományosi listáján szereplő, klasszicista stílusú Monostori erőd volt.
A Komáromot körülölelő erődrendszer egyes elemei már a 16. században is álltak, de csak a 19. század legelején, a napóleoni háborúk során épültek ki igazán. 1809-ben ugyanis Napóleon seregei elfoglalták Bécset, I. Ferenc császár pedig Komáromba menekült. A nagy ijedségben a császár elhatározta, hogy Komáromban a birodalom legerősebb erődrendszerét fogja megépíteni, ahol – szükség esetén – akár 200 ezer katona is állomásozhat. A már álló Csillag erőd mellé, a város déli és nyugati kijáratához is terveztek egy-egy erődöt. Az 1848–49-es szabadságharc azonban keresztülhúzta az osztrák terveket, mivel a komáromi vár magyar kézre került. A védők, Klapka György vezetésével, még a világosi fegyverletétel után is tartották magukat egy ideig, később azonban a tábornok, emberei szabad elvonulásának fejében, átadta a várat az osztrákoknak. 1850-ben újra megkezdődött az erődrendszer építése, amelynek legnagyobb vállalása a Monostori erőd volt. A munkálatok 21 évig tartottak, az építkezésben 1800 kőműves és tízezer segédmunkás vett részt. Közép-Európa legnagyobb újkori erődjének méretei tényleg lenyűgözőek. Az erőd 25 hektárt foglal el, 640 helyiség van benne, előfordult, hogy egyszerre nyolcezer katona állomásozott itt. A Komáromot védő erődrendszer 1877-ben vált teljessé, amikor a város déli bejáratánál álló Igmándi erőd is elkészült.
Az erődrendszer megtekintése után, egyórás hajókiránduláson vettünk részt, mely során megcsodálhattuk a Duna mente élővilágát, főbb nevezetességeit.
A hajókirándulásnak a 25 fokos, nyarat idéző időjárás is kedvezett. A hajózás után jól esett egy kis séta, így Komárom belvárosa felé vezetett utunk, ahol lehetőségünk volt a városnézés után ebédelni is.
A közeli hídon átsétálva, kirándulásunk utolsó állomásához érkeztünk, Komarnoba. /Észak-Komárom/
Ma már két külön városról beszélünk, a kapcsolat nagyon is élő a két oldal között. Sétánk az Európa-udvarnak nevezett, egyedi épületegyütteshez vezetett elsőként, amelynek tervei a komáromi (Komárno) Európa Ateliér tervezőirodából származnak. Az épületek, amelyek egy 6 500 négyzetméteres új teret vesznek körbe, Európa egyes vidékeinek építészeti jellegzetességeit mutatják be.
Az új Európa-udvart a dél-szlovákiai Duna mellett fekvő Komárom városának történelmi városközpontjával három történelmi kapu köti össze: a Szent István-kapu, a IV. Béla-kapu és a Mária Terézia-kapu.
A Zichy-palota belső parkját az új térrel a Mátyás-kapu köti össze. Ezt a kaput történelmünk legismertebb (és a városhoz érzelmileg erősen kötődő) királyáról nevezték el. A kapu a tér egyik domináns építménye, amely formájával és színeivel Mátyás király uralkodása alatt épült épületeket idézi. A tér közepén annak a kútnak a működőképes másolata található, amely 1878-ig a Hlavné námestie téren állt a komáromi Városháza előtt.
